Az elmúlt hónapokban a legkülönbözőbb esetekkel, kórtörténetekkel, problémákkal keresetetek meg. Nyáron több személyi, terápiás órát is tartok.
Így sok tapasztalatot tudhatok a magaménak, amiért hálás vagyok és rengeteg, eredményes fejlődést, amit figyelemmel kísértem és kísérek.
Minden egyes ilyen szakasz után konklúziót vonok le és ezt meg is osztom Veletek.
Sajnos egy része elkeserítő lesz, és úgy érzem, minél több embernek el kell olvasnia.
Gyakran említem meg, hogy a pilates nem ,,divat torna”. Gyönyörűen formálja az alakot, főképpen a felsőtestet, de elsősorban nem súlycsökkentésre lett kifejlesztve. Hanem terápiás torna, gyógytorna elemekkel, amelynek célja a rendszeresség, preventív, rehabilitáló és szinten tartó szándék esetén is.
Amikor azt hallom, hogy ,,jobban lettem, ezért nem jöttem két hónapig, de most megint fáj, jövök újra.”
Én, és mi, pilates oktatók csak örülünk, ha jöttök órára hozzánk és másokhoz is- Nem miattam, miattunk jöttök, hanem SAJÁT MAGATOK miatt. Nekünk nem kell elmagyaráznod, hogy miért nem jöttél eddig, a fő, hogy itt vagy.
Sajnos, a mai világban kevés a kitartó ember. Aki tisztelné a saját testét. Aki megértené: egyetlen teste van csak, amit működtetni kellene a lehető legkevesebb fájdalommal, betegséggel kb 80 évig, aki tenne az egészségéért heti 1-2 órát. Akár egy gyaloglás, gyors séta, kis kocogás, vagy egy biciklizés, túra formájában.
Sok a kifogás és mindenre van mindig magyarázat.
Az élet egy nagyon szuper ,,fogalom”, de te töltöd meg tartalommal, és ugyanakkor sok (kellene, hogy legyen ) benne az önfegyelem és a kitartás.
,,Nincs időm”
A kedvenc kifogásom. Kinek van? Nekem sincs. De mindenkinek arra van ideje, amire szakít, amit akar.
Van egy vendégem, hamarosan be is mutatom Nektek, mert a teljesítménye példaértékű. Ő eltörte a lábát, csavarok tartják össze a csontjait, és amióta újra megtanult járni, azóta a munka – és lakhelye, valamint Aszód között ingázik,hogy megint teljesen egészséges legyen. Azt mondja, csak szervezés kérdése az egész. Ülhetne otthon is , és kesereghetne a lábán. DE Nem teszi.
,,Gyerekem van, nem tudom hová tenni.”
Bocsánat, de vannak olyan dolgozó anyuka vendégeim, akiknek pici babájuk van, mégis kőkeményen odafigyelnek arra, hogy heti egyszer/ kétszer el tudjanak jönni tornára, mert panaszaik vannak. Na, ők azok, akiknek a köldöksérve el fog tűnni, akiknek újra feszesek lesznek a hüvelyizmaik! Egy gyermek is boldogabb, ha egészséges, kiegyensúlyozottabb szülő neveli, egy olyan szülő, aki őszintén mosolyog a gyermekére és ő is vissza rá. Arról nem is beszélve, hogy példát mutat a gyermekének.
Lehet, hogy egyes pontjaim sértőnek tűntek. Akinek nem inge, természetesen ne vegye magára. Senkit se akartam megbántani. Egyszerűen csak szeretném, ha felfedeznék az értékeinket és megbecsülnénk, hogyha viszonylag egészségesek vagyunk (biztos ez?), ne éljünk vissza ezzel a ténnyel, hanem becsüljük meg és tegyünk ezért az állapotért!
Én ezt mindig egy példával szoktam bemutatni. Sajnos, vannak olyan emberek, akiknek nincs lehetőségük futni, mert hiányzik a lábuk. Amikor azon morfondírozunk, hogy el kéne menni, mozogni, de nem lesz jó, mert ,,izzadok”, ,, ki fogok fáradni”, ,,melegem lesz” stb, akkor gondoljunk bele, hogy az az ember mit meg nem tenne egy jó izzadásért, egy jó fáradtságért az edzőteremben, vagy a futópályán, akinek hiányzik a lába.
